Önazonosság

Mi az, hogy önazonosság? Létezik-e ez egyáltalán, amikor a folyamatos külső hatások és ingerek formálnak minket olyanná, amilyenek vagyunk? Létezik, csak a társadalom egy nagyon kicsi százaléka képes jól értelmezni és használni a saját önazonosságát! Mit is hordoz ez magában? Képes vagyok úgy kiegyensúlyozott és boldog maradni, hogy közben nem utál meg a környezetem és nem haragítok magamra mindenkit. Tehát nem folyamatosan a puritán, ösztönös lényemet tartom a felszínen, mert ha ezt úgy teszem, hogy közben nem adok rá köntöst, akkor bizonyos, hogy hamar hátrébb lépnek az emberek. Mi a konklúzió? Azt mondani, hogy önazonos vagyok és közben teljes mértékig meghajolni a környezetünk és a társadalom elvárásainak bennünk okoz maradandó károkat. Ha azonban az ösztönlényünk létezik a felszínen folyamatosan, akkor az pont ellenkezőleg fog elsülni. Tehát a megoldás, meg kell tanulnunk megfelelő hosszúságú pórázra tenni az ösztönlényünket, hogy ne okozzunk maradandó károkat a környezetünkben, de magunkban sem.